Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

história

Visszatekintés a múltba

 

    Sok régészeti lelet – lakóhelyek körvonalai, sírgödrök, kő- és csontszerszámok, égetett agyagból készült edények cserepei – tanúskodik arról, hogy Léva környéke már a fiatalabb kőkortól napjainkig folyamatosan lakott terület volt.
    Több mint 6000 évvel ezelőtt, a neolit korban (fiatalabb kőkor) a mai Léva környékén földműves-pásztor nép lakott, melynek nyomaira 1950-ben bukkantak a lévai Alsó réten, a mesterséges halastavak építésekor, ahol az ún. zselízi típusú volútadíszes kerámia töredékeit találták. A késői kőkor idejéből származik egy agyagból készült bálvány, amelyet 1952-ben találtak egy felszíni gyűjtés alkalmával a szántóföldön több barázdált kermiával együtt. A bálvány tulajdonképpen egy nőalakot ábrázoló stilizált plasztika, elöl bevésett vonalakkal díszített.
    Kr. e. 700 táján a délorosz sztyeppékről szkíták-trákok érkeztek a vidékre, akik a vastárgyak gyártásában tapasztalt mesterek voltak; őket a halstatti korba soroljuk. Ez volt az első olyan nép területünkön, amelyet név szerint ismerünk. Utánuk, Kr. e. kb. 300 táján, érkeztek ide a kelták, akik a La Téne kultúrkörbe tartoztak. Földművesek, ügyes iparosok és kereskedők voltak, vidékünkön ők használtak először fizetőeszközként fémérméket. Ebből az időből származik egy értékes érmelelet, amelyet 1930-ban találtak Léva-Újtelepen egy függőlegesen rovátkolt agyagedényben, s ugyanebből a korból tárták fel az egyik legnagyobb, leletekben gazdag kelta temetkezési helyet, mely 2005-ben a Kaufland üzletközpont építésekor került elő.
    Az időszámítás fordulóján északnyugatról germán, kvád és markomán törzsek érkeztek hozzánk, déli szomszédjuk a Duna mentén a Római Birodalom volt.
    A 4. században a Római Birodalom hatalma hanyatlott, és növekedni kezdett a hunok nyomása, akik Közép-Ázsiából nyomultak nyugat felé, maguk előtt űzve a gótokat és más törzseket a Kárpát-medencébe. Ez a mozgás lavinaszerű népvándorlássá szélesedett.
    Az 5. század végétől már megtaláljuk területünkön az első ószláv törzseket – letelepedett földműveseket. Hamarosan függőségi viszonyba keveredtek az avarokkal, akik ellen gyakran fellázadtak. Nehéz harcok után a 7. században az avarok uralma fokozatosan alábbhagyott és romjain független szláv fejedelemségek alakultak ki.
    A Nagymorva Birodalom 9. századi rövid időszaka után, a belső viszályok és a magyarok portyázásai nyomán, területünk a 10. század elején a magyarok uralma alá került, ekkor telepedtek le tartósan főképp a Kárpát-medence síkságain.
    Léva első okiratos említése 1156-ból való, és arról szól, hogy Martirius esztergomi érsek Baratka községben Szent Márton tiszteletére templomot szentelt. Egyházközség jött létre, melyhez hozzácsatolta Villa Leua és Vitk községeket is. Leua (Léva) település abban az időben a mai Léva központjától keletre terült el, valahol a szőlőhegy lejtőjén, amelyet a mai napig Ó-Lévának nevezünk.
    A lévai várat a 13. század végén építették, amikor a tatárok által feldúlt Barsi vár jelentősége már hanyatlott. A lévai vár építésére stratégiailag jól védett helyet választottak a Selmeci hegyek utolsó nyúlványán, ahonnan jó kilátás nyílt, és a mocsaras terület is megnehezítette a hozzáférést. Az erődöt a közép-szlovákiai bányavárosok védelmére emelték. A várfalak védelme alatt a 14. században kialakult a „Nagy”, majd „Új” Léva, amelyek a mai Léva város elődei voltak.
    Magyarország 150 évig tartó török megszállása, amely a 16. században kezdődött, gazdaságilag meggyengítette a várost, amely még inkább függővé vált a vártól. A lévai – akkor már királyi – várat a 15 legfontosabb törökellenes védelmi erődítmény közé sorolták. A 17. század közepén megerősödtek a török portyázások. Amikor a vár kapitánya látta az ellenség hatalmas túlerejét, 1663 novemberének elején harc nélkül adta át a törököknek a várost. A török lévai uralma 224 napig tartott, mivel már 1664. június 12-én sikerült kiszorítani őket a városból egy váratlan támadással. A török háború befejezése után Léva elveszítette fontos határvár szerepét, és 1699-ben hivatali utasítással erődítményként is megszüntették.
    Léva számára nagy csapást jelentettek a gyakori tűzvészek. Így vált a tűz martalékává szinte az egész város 1696-ban. II. Rákóczi Ferenc felkelése idején (1703–1711) a vár már nagyon rossz állapotban volt. S hogy az ellenség a várat ne használhassa katonai célokra, a felkelők úgy döntöttek, hogy elpusztítják. Az erődöt soha többé nem újították fel, s így katonai szempontból elértéktelenedett. Egy 1715-ös adóösszeírás szerint a városban 195 adófizető élt, közülük 43-an voltak iparosok.
A 18. század második felében Léva jelentősen megnövekedett, a Garam mente déli részének mezőgazdasági központjává vált, és élénk kereskedelem és iparostevékenység is folyt a városban, szervezett céhekben. A legismertebb és termékei által leghíresebb a csizmadiák, vargák és gombkészítők céhe volt. A 19. században fokozatosan megalakultak a kisebb vállalatok és fellendült a kereskedelem is, főként a zsidó vállalkozóknak köszönhetően. A leggazdagabb, a Leidenfrost és a Schoeller családok leginkább mezőgazdasági beruházásokat eszközöltek, de érintettek más iparágakat is; likőrgyárat építettek lepárlóval, gőzmalmot, táglagyárat, szarvasmarha fajnemesítéssel foglalkoztak, új szőlőültetvényeket telepítettek. 1873-ban Lévának 6 000 lakosa volt.
    Népiskola bizonyíthatóan már a 16. században létezett Léván, a középfokú tanítás a 19. században kezdett fejlődni. Léván a piarista gimnázium 1815-ben alakult meg, majd 1870-ben létrejött az állami tanítóképző. Mindkét iskola, megszakítás nélkül, a mai napig létezik. 1870-ben épült fel az öreg lévai kaszárnya épülete, 1880-tól rendszeresen jelent meg a lévai újság, a Bars hetilap.
    A város kulturális és társadalmi életének fellendítéséhez jelentősen hozzájárult a Barsi Múzeum 1926-os megalakulása, mely eredetileg városi múzeum volt, a városi hivatal működtetésében, és a csehszlovák köztársaság megalakulását követő években a szlovák és a magyar városi közkönyvtár létrejötte, mely a mai Barsi könyvtár elődjének tekinthető.
    Az 1. Csehszlovák Köztársaság idején, a 20. század első felében megkezdődött a város építészeti fejlődése. 1933-ban megépült a dohánygyár. Az ötvenes években Léván nagy volt a lakáshiány, mivel akkoriban a vidéki lakosság nagy számban költözött a városba. 1961-ben a városnak 13 744 lakosa volt, ekkor vált Léva Szlovákia legnagyobb járásának székhelyévé. A 80-as évek végén a lakosok száma elérte a 37 500-at.
    1976-ban közigazgatásilag Lévához csatolták az eredetileg önálló településként létező Varsányt és Kiskért, majd 1986-ban Csank és Horhi településeket is.
    2006-ban emlékezett meg a város az első írásos okirat 850. évfordulójáról, s ennek szellemében telt az egész 2006-os esztendő.

 

  


 

Elérhetöségek

Városi Hivatal Léva
Nám. hrdinov 1
934 32 Levice
tel.: 036/6 350 282

fax: 036/6 306 901

e-mail:
info@levice.sk
- az önkormányzat munkájával kapcsolatos tájékoztatás

podatelna@levice.sk
- kérvények elektronikus benyújtása

web oldal: www.levice.sk

ma 2019.04.24 van

ma Juraj névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
Deutch version
English version
2019.04.24 van
FőoldalFőoldal